Egy egész napom

Felébredni én sosem szeretek,
Szemem is ragad,nem beszélek veletek.
Felkelek és arcomat vízzel mosom,
A konyhában az asszony lábújjhegyen oson.
A reggeli kávé mindig egy csoda,
Értem is hogy miért vagyok érte oda.
Feldobja az egész napom,
Már nem cselekszem olyan vakon.
Felveszem a ruhám és munkába megyek,
Segít,hogy felkészült ember legyek.
Kocsiba ülök,a buszmegállóhoz teszem,
Felszállok a buszra és a jegyem megveszem.
Időben beérek,utána ruhát cserélek.
A munkaruha felvétele kötelező nekünk,
Csakis egyedül abban lehetünk.
Átlagosan tellik az idő,a munka sok,
Érzem,hogy egyre fáradtabb vagyok.
Néha pihenek,eszem pár falatot,
Utána újra kezdem és csak szaladok.
Nehezen peregnek az órák nálam,
Alig bírom vonszolni már a lábam.
Estére kelve teljesen tropa vagyok,
Ha még egy órát dolgozni kell belehalok.
Végre vége,mehetek gyorsan haza,
Tudom,hogy már cseppet sem vagyok laza.
Ismét buszra ülök,vár rám a kocsim,
Éhes vagyok,jelez már a pici pocim.
Hazaérvén vacsorázom egy nagyot,
Ami a hűtőben van,mindent felfalok.
Fürdés,majd vár a puha ágy,
Elönt az alvás utáni vágy.
Ebből ma éjjel sokat kapok,
Azért,hogy kibírjam a holnapi napot.