Hazatalál a karácsony

Hópehely hull, mintha égi könny ragyogna,
csendes utcák közt lépked a régi otthonom ma.
A fenyő ágai közt még ott rezdül a múlt,
Anya mosolya, ahogy rám borult.

Gyertyafény csillan, s bennem éled a vágy,
hogy újra halljam, ahogy Apa hazavár.
A narancs illata körbeölel halkan,
mintha angyal suttogna a téli éjszakában.

Hazatalál a karácsony, akármerre járok,
a szüleim fénye bennem élő világok.
A szeretet nem múlik, őrzi az évek,
két meleg kéz, amit soha nem felejtek.

Becsukom a szemem, s látom a díszes szobát,
a csillagszórók fényét – a gyermekkor csodát.
A templom harangja most is hozzám szól,
mintha azt üzenné: minden pillanatból jól őrizd, ami volt.

Hazatalál a karácsony, akárhogy fúj a szél,
a régi emlékekben minden út hozzátok ér.
A hó takarja a múltat, de bennem tovább ég,
hogy Anya és Apa szíve örökké bennem él.

Gyönyörű téli táj, fehér álom-takaró,
a szeretet útját mutatja minden hó.
Ha néha fáj a csend, ők akkor is itt vannak,
a lelkem mélyén örökre nyomot hagynak.

Hazatalál a karácsony, bár messze van az út,
a szívem jó helyen jár, ahol a fény megfut.
A múlt ölel át, s én engedem csendben,
mert minden karácsony velük él tovább bennem.