Incerdibilis

Porral borított úton lépsz előre,
hegyeken túl új provincia.
A horizont mögött hadjárat ébred –
Péter és László a hadak élén áll!

Távol a márvány paloták zajától
sasok köröznek — jelüket halld!
Jupiter mennydörgő szava szóljon
karodban!
Esküdet őrizd, legionarius,
mert új határvidék hív harcba már.
Barbár törzsek gyűlnek vért nem félve –
kardot ránts, és Péter, László veled harcol!

Mindenhol hallom visszhangát:
„Roma, vezess hát!”
Hadd feszüljön a sors húrja
Roma, vezess hát!
Roma, vezess hát!

Barbár földeken tör előre a sereg,
Péter és László vállt vállnak vetve áll.
Pajzsuk hiába törnék meg százszor –akaratuk acél szilárd, testvérként küzdenek egymás mellett Fortuna az oldalukon áll!

Lángol a tábor, kürtök üvöltenek,
a harc visz oda, hol Mars vár ránk.
Péter vezeti a jobb szárnyat, László a lovasággal nem hátrál,
arany fény ragyog a diadalíven,
hol örökké áll Róma áll!

Mindenhol hallom visszhangát:
„Roma, vezess hát!”
Hadd pendítsem a sors húrját
Roma, vezess hát!
Roma, vezess hát!

Acélod így váltsd arannyá,
a rend és törvény tesz szabaddá…
És újra szól a hívó hang:
„Roma, vezess hát!”
Péter és László mellett, a légió él,
és minden csata diadallal zárul!

A Capitolinus ormáról néz rád a múlt,
centuriók árnyai őrzik lépted.
Hol Nero tüze égett, most sas szárnya lobban,
s Róma hív: „Foglalj világot!”
Péter és László bátran követik a jelet,
hogy hősi tettek örökre fennmaradjanak.

A Duna habjaitól a Nílus partjáig
a légió neve rettegést hoz ránk.
Ki ellenünk áll, porrá lesz és semmivé —
mert Róma akarata örök, mint az ég,
és Péter és László neve legendaként él tovább!