Vissza egymáshoz

1. versszak
Huszonegy év meséli csendben a múltat,Őrzöm minden mosolyod, minden bút és titkodat.Néha messze sodort minket az élet zaja,De a szívünk mélyén mindig éreztem: te vagy a haza.
2. versszak
Az elmúlt év ködöt húzott közénk,Mintha két part lettünk volna, távol a szélben.De amikor újra felém léptél,Éreztem: bennem minden út újra hozzád tér vissza szépen.
Refrén
Mert a szív visszatalál, ha egyszer igazán szeret,Megőrzi a neved, a hangod, a kezed melegét.Bár elválasztott néha idő, csend és fájdalom,Ami köztünk él, erősebb mindennél — én hozzád tartozom.
3. versszak
Annyi közös emlék csillagként ragyog,Mutatja az utat, ha a holnap néha túl nagy vagy túl homályos.És most, hogy újra közel hajolsz,Érzem: a történetünk nem ért véget — új fejezetet bont.
Refrén (emelt)
Mert a szív visszatalál, ha egyszer igazán szeret,Nem engedi el azt, akiben otthonra lelt.A múltunk halkan súgja: „Ne engedj el még,”Újra egymás felé sodor a szél, egyre csak feléd.
Híd
Talán kellett a távolság, a csend és a kétely,Hogy megértsük: egymás nélkül nem teljes az élet.Most, hogy újra egymásra találtunk,Látom a fényt, amit benned oly régóta hordtam magammal.
Záró refrén
Vissza egymáshoz vezet minden lépés,Újra érzem, hogy te vagy számomra a vég és a kezdés.Fogd a kezem, és nem engedem el többé,Mert a szív, ami szeret… mindig visszatalál beléd.