Én még várok rád mert mi össze tartozunk Emlékeink mint egy hajó a tengeren Én még minden éjjel csak rólad álmodom Fogod két kezem S úgy mondod el nekem hogy szeretsz Mint egy elhajtott kő S hangos koppanas Úgy jöttem rá csak te kellesz és soha nem kell senki más De most mint egy elszakított lánc olyan lett az életünk mond el kedvesem hogy mi történt velünk. Én még érzem hogy mi össze tartozunk Életünk mint egy félig megírt könyv mit az írója csak félre tett. Én még álmodom azt hogy fogom két kezed, átölelsz s fülembe súgod örökké csak engem szeretsz.