Attila

Tizenegy év, s még mindig érzem,
hogy a szívem hozzád tér vissza, minden éjben.
Nevetésed fény, karod az otthonom,
Attila, te vagy az álmom, s minden dalom.


Te vagy a szívem dallama,
minden napom mosolya,
melletted érzem: van értelme,
nincs nálad szebb ajándék nekem.
Örökké tartson így, kérlek,
Attila, én csak téged szeretlek.


Voltak könnyek, voltak szép napok,
de veled minden vihart kibírok.
Ahogy rám nézel, minden újra jó,
az élet veled olyan csodaszép szó.


Te vagy a szívem dallama,
minden napom mosolya,
melletted érzem: van értelme,
nincs nálad szebb ajándék nekem.
Örökké tartson így, kérlek,
Attila, én csak téged szeretlek.

Ha újra kezdeném, csak veled mennék,
minden percben a szívedhez érnék.
Fogd a kezem, és sose engedd,
mert nélküled a világ üres csend.


Te vagy a szívem dallama,
minden napom mosolya,
örökké tartson így, kérlek,
Attila, én csak téged szeretlek.