كلمات
Két szív, egy út, együtt indultunk el,
Mosolyban éltünk, minden perc ünnep volt,
De néha az ég is szürke felhőt hoz,
És bennünk is csend helyett vihar tombol.
De tudom, hogy szeretlek, bár néha fáj,
A szó, mi elszáll, mégis visszatalál,
Megtörhetünk, de nem hullunk szét,
Újra egymásra találunk még.
Apró viták, nagyra nőtt árnyékok,
Eltévedt szavak, kimondott vágyak,
Mégis a csendben hallom a hangodat,
A szívem hív, és visszahoz hozzád.
Mert tudom, hogy szeretlek, bár néha fáj,
A szó, mi elszáll, mégis visszatalál,
Megtörhetünk, de nem hullunk szét,
Újra egymásra találunk még.
Ha kezed kezemhez ér, minden békét lel,
Eltűnik a harag, csak a szív beszél.
Kibékülünk, s újra kezdjük majd,
Mert a szerelem mindig hazatalál.
Tudom, hogy szeretlek, bár néha fáj,
A szó, mi elszáll, mégis visszatalál,
Megtörhetünk, de nem hullunk szét,
Újra egymásra találunk még.
Újra egymásra találunk még…