Wass szívvel, vasakarattal hinni vélem a feltámadást s ez ami engem vigasztal, ettől borul rám a palást, melyet Istenszékéről angyalok léleknyugtató vigaszságban dobnak rám, ameddig andalog lelkem a mű és vad világban.
Zászlóink büszkén lobogva repítik lelkem, s zokogva ásom magam az ősi rögbe s vele maradok örökre: székely-magyar atyai vérrel, Babba Mária szellemével, hittel, erővel, akarattal, akaratlanul kimondott szavakkal.
Hol jönnek idegen szelek, s széjjelszórnak a fellegek, hol magyar magyarnak farkasa békét hirdet a Hargita és hol testvér székely-magyar másként élni nem is akar, csupán élni ennyit tenni - örökkön magyarnak lenni.