Anya meg én

Siófokon süt a nap, porban lép a láb,
Tevén ülünk – külön, mégis egyformán.
Anyu rám néz, mosolyog,
Nincsen hova sietnünk, csak hagyjuk, hadd forog.


Két púp, egy nyár,
Lassan ring, ahogy tovább haladunk már.
Nem kell több, csak ez a nap,
Teve hátán ballagni – s nevetni szabad.


Siófok, teve, meg mi ketten,
Ez a perc úgy marad meg bennem.
Lép a láb, ring a nyár,
Ez a mi kis sétánk – és semmi se hiány.