كلمات
Negyed 5
Refrén:
Nem ér meg semmit a pénz, ha közben elveszítesz mindent
Akiben bíztam, hátba szúrt, most már nem nyújtok kezet
Nem ér meg semmit a srác, ha közben az érzés hamis lett
Nem ér meg semmit a span, ha mögöttem mosolyból kés lett
Verze 1:
Barátodnak hívtál, de mikor kellettél, eltűntél
Csak akkor hívtál, ha baj volt, vagy ha valami nem volt szép
A lány, akit szerettem, rég elengedett, és azt mondta, "így lesz jobb nekem"
Én meg némán néztem a plafont, miközben darabokra tört a szívem
Hányszor fogtam vissza magam, hogy nehogy rosszat tegyek?
Rengeteg gyógyszer, hogy ne érezzem, hogy fáj a lelkem
A szobám falán a múltam képei néznek vissza rám
De már nem vagyok ugyanaz,
A fájdalomból lett ez a szám
Refrén:
Nem ér meg semmit a pénz, ha közben elveszítesz mindent
Akiben bíztam, hátba szúrt, most már nem nyújtok kezet
Nem ér meg semmit a srác, ha közben az érzés hamis lett
Nem ér meg semmit a span, ha mögöttem mosolyból kés lett
Verze 2:
Én tényleg azt hittem, hogy ez az élet jobbat ad
De minden kanyarban csak szúrás volt, vagy pofon
A "barátok" tűntek el, mint eső előtt a nap
És minden ígéret csak por amit a szél elfújt ahh
Azt mondod, változtam… Igen, mert muszáj volt
Túlélni, mikor minden reggel vissza húz a múlt
Az ébresztő szól, de nem kelek fel
Most már tudom: nem mindenki érdemli meg a bizalmam
Refrén:
Nem ér meg semmit a pénz, ha közben elveszítesz mindent
Akiben bíztam, hátba szúrt, most már nem nyújtok kezet
Nem ér meg semmit a srác, ha közben az érzés hamis lett
Nem ér meg semmit a span, ha mögöttem mosolyból kés lett