Porba írva

(Nem szól már semmi új...)
(Csak az emberi gyarlóság friss verziója!)
(Nézd!... Még azon is túl!)
(S látod)...
(Haldoklik az igazság, ahogy a bűn vízbe fojtja!)


[Verse]
Épül az új világ, de nem kőből, csak pixelből,
A valóság szűrve jön át, a hatalmas képernyőkről.
Téged is egy program ír, szkriptek szerint élsz, és mozogsz,
Egy hamis isten szól rád: „Légy jó, fogyassz, s ne gondolkozz!”
(Mert Itt)...
Aki őszinte az bolond, tiltott szó az igaz ság,
A balfékek a valakik, és valuta a hazugság!
Torzul az érték, és a mérték is beteg,
A hír, már nem hír, csak kattintás legyen!
A szemem nyitva, de belül vakon,
Kérdezem: "Lesz-e még holnapom?"
Válasz csak a csend...
A múlt megmeredt,
Jövőnk nincs kőbe vésve,
Csak porba írt jelek!

[Chorus]
[Zene: háttérhegedű kiemelve, énekelt, autotune-os refrén]
Ismét egy újabb nehéz dal...
Nem kell, hogy szeresd!
Porba írtam,... az éjjjel,
De a gonosz elfújja... Kéjjel!
Aki nem hallja... az menekül,
Aki érzi... nincs egyedül!
Nem szól már semmi új,
Csak az emberi gyarlóság friss verziója!
Nézd!... Még azon is túl!
S látod...
Haldoklik az igazság, ahogy a bűn vízbe fojtja!


[Verse]
S van ki mások nyakán áll, hogy magasabbnak lássák,
De trónja alján, csak a leigázott holtak csontjai várják!
S önmagát bálványozza, míg teste, s lelke rohad,
Majd sír, mikor rájön, nem maradt neki csak a holtak!
A hatalom lehet édes, de harácsolni hasztalan,
Mert amit uralsz, annak valójában rabja vagy!
A zsarnoki szeretet nem igaz - s csak tarol,
S empátiád is csak marketingszöveg valahol.
A valutád is bűn, s eladod, ha kell,
És csodálkozol rajta, hogy lelked nem felel.


[Chorus 2]
Ez nem egy vers, s nem is dal - ez egy világvallomás,
Egy ritmikus vád, s bírálat - kifacsart valóságtagadás!
Ha érted, ne hallgass tovább — s ordítsd velem!
Ez nem mehet így tovább!!! - mozduljunk emberek!
...
Ez egy újabb nehéz dal,
Mert nincs benne remény!
Csak valóság és fal,
Mit írtam a lelkedért!
Ha most nem ébredsz,
talán már nem is fogsz,
És maradsz bezárva,
s többé nem ragyogsz!

[Bridge]
„Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is...”
(De talán már nem a lelked, hanem a piacod dönt rólad is…)


[Verse]
A mentőcsónak már lyukas, de te még jobban húzol,
A part már rég lángol - de még remélsz, és úszol.
A jövő csak szó, de senki le nem írja,
Az író is már hitetlen, s a keze sem bírja!
...
Ha most nem mozdulsz, porrá lehet minden,
Csak rajtunk múlik, hogy élünk, s milyen szinten!
Egy pillanat is elég, hogy romba dőljön világunk,
Építeni nehéz, hát vigyázzunk rá, s legyen jó az irányunk!
...
Az emberek nem rosszak - csak fáradtak
A világ sem dőlt össze - csak rákaptak!
Mert míg van egy jó szó - Addig van esély!
De ne maradj néma! - Akkor minden porba vész!

[Chorus]
Ismét egy újabb nehéz dal...
Nem kell, hogy szeresd!
Ha ezt hallod, s mit érzel,
Az az lesz, mi emberi lehet!
...
Nem szól már semmi új,
Csak az emberi gyarlóság friss verziója!
Nézd!... Még azon is túl!
S látod...
Haldoklik az igazság!