Vihar Vert Tánc

Elkezdtem a táncom, elkezdtem a táncom sok sok éve már. Fájt a végén mert nem volt csak egy szellem társ. Próbáltam átadni a lényemet az érzelmeimet, de hiába és emiatt a lelkem fájt, a lelkem fájt. Majd mikor fel adtam a küzdelmet, és mikor el hagytam a hitemet, a szellememet szét zúzta, és te a szellemem szét zúztad,
Olyan voltál mint az éjben a láng, mint csendben a robbanás. FELÉBRESZTETTÉL, KIHÜLTNEK TÜNŐ PARÁZSBÓL VÁGYAT ÉBRESZTETTÉL. Felhevítetted lelkemet és reményt adtál, amit azt hittem már nem lehet!
Kinyújtottad kezedet és táncra hívtad a lelkemet. Táncra ami sokszor már fájt, de tanítottál hogy nem mindig vár a remény a túloldalon mert hisz ellöktél néha és megpofoztál, mert táncunk közben veszélyes ha a világ elragad minket, veszélyessé válhat a világ ha elragad minket, mert ezt nem értenék úgy sem,nem értenék úgysem.
Olyan voltál mint az éjben a láng, mint csendben a robbanás. FELÉBRESZTETTÉL, KIHÜLTNEK TÜNŐ PARÁZSBÓL VÁGYAT ÉBRESZTETTÉL. Felhevítetted lelkemet és reményt adtál, amit azt hittem már nem lehet!
És most csak várom hogy kezed felém nyújt s talán vezet, bár félek ha megfog nem gyötör túl, s talán vezet ha megfog de nem gyötör túl. De a szemed ami megigézett a szemed ami táncra lépett velem, még mindig tart és hív, de tudom hogy mi lesz a vége. Hisz a zene majd el hallgat és mi már végleg elhagyjuk a tánc parkettet ami az életünket széppé és fájóvá tette, néha nagyon fájóvá tette, talán vágyak miatt amiket éreztünk és amiket soha sem tehettünk
Olyan voltál mint az éjben a láng, mint csendben a robbanás. FELÉBRESZTETTÉL, KIHÜLTNEK TÜNŐ PARÁZSBÓL VÁGYAT ÉBRESZTETTÉL. Felhevítetted lelkemet és reményt adtál, amit azt hittem már nem lehet!