magány

Mikor a zaj alszik, várva a nagy semmit,
A gondolat is ordít, a csend falát törik!
Az idegrendszer csődöt jelent, a test remegve áll,
A szív meg szabadságra ment, új utat keres már!


És a csend gyümölcsének két íze van!
Keserű, mint a magány,
De édes, mint a nyugalom,
Az íz is csak talány,




Mikor a sötétség győz, a félelem szorongat,
Új erőt merítek belül, megverem magamat
A múlt terhe lemarad, a sebeket begyógyítja a fény,
A magány ígérete, vezet az új napig


És a csend gyümölcsének két íze van!
Keserű, mint a magány,
De édes, mint a nyugalom,
Az íz csak talány, de a lélek már repül,
Nincs más, csak a változás,