Írnék neked!

Írnék neked egy igazi regényt,
De semmi értelme nem lenne!
Elmondanám mit érzek és, hogy hiányzol,
Persze nem nem hallanà a lelked!
Igen, nem tudtam, hogy létezel,
S lehet te sem tudtál rólam.
A mi mesénk el sem kezdődött,
Majd véget is ért gyorsan...
Olyan kevés időnk volt együtt,
Abban is csak vitáztunk mindig!
Kérhetnék elnézést, bár nincs miért,
S nekem minden perc veled hiányzik!
Szeretném, ha boldog lennél mindig
Akkor is, ha nem mellettem!
Végre megértettem, hogy nem csak
Fekete fehér a tyúkszaros életem!
Nem vagyok hős és nem vagyok senki,
Én csak az vagyok, aki szeretne melletted lenni!
Megtanultam szenvedni és mindent elviselni,
De egyre inkább nem akarok nélküled élni!