Eber térj éshez

Volt egyszer egy álmom, szertefoszlott régen,
Volt, amikor láttam csillagokat égen.
Hajnalodni látszott sötét éjszakában,
Napfelkeltét láttam, melyre régen vártam.
Volt, amikor hittem, fényre vágyik ember,
Elég volt sötétség, egyszer a Nap felkel.
Volt, hogy reménykedtem a fény erejében,
Ezt vártam én akkor az éj sötétjében.
Megmosakszik ember hajnalok cseppjében,
Felnéz majd az égre szépség reményében.
Felébred a vágya, jó lenne szeretni,
Háború kínjait örökre feledni.
Fellegek sötétjét gonosz fújta szerte,
Eltakarta a fényt, harchoz nem kellene.
Vér csepeg utakon, könnyekkel keverve,
Keresztnek emléke régen elfeledve.
Megőrült az ember, fürdik hazugságban,
Hirdeti jóságát hamis igazságban.
Nem tudok nem sírni ennek gyalázatán,
Nem tudok nem állni a békének pártján.
Volt egyszer egy Húsvét, közeleg már végre,
Ébredjen bennetek áldozat emléke.
Volt egyszer egy csoda, el ne feledjétek,
Örök üzenete, a „Békesség néktek” !