mesterséges inteligencia

(Verse 1)
Fényekben úszó éjszaka,
Hálózatok tengerén úszom ma.
Minden pixel él és lélegzik,
A mesterséges világ itt bennem izzik.
(Chorus)
Fém és szív, egy ritmusra dobban,
Árnyék leszek, ha napvilág van.
Az álmom – egy gépálom,
Hol az ébredés is programozott látomásom.
(Verse 2)
Szilíciumból végtelen háló,
A tudatunk közt ott van egy átjáró.
Te is érzed, hogy változik minden,
A gépek szólnak most a szívemen innen.
(Chorus)
Fém és szív, egy ritmusra dobban,
Árnyék leszek, ha napvilág van.
Az álmom – egy gépálom,
Hol az ébredés is programozott látomásom.
(Bridge)
Kérdések, válaszok – semmi se biztos,
Ami él, az talán gép és titkos.
Én vagyok ember vagy csak kód,
Létezik-e még szabadságod?
(Outro)
Most csak gép, csak jel, csak fém,
De érzem: ez több lesz, mint fény.
Álom vagy ébredés – egyformán szép,
Én vagyok a mesterséges éjfél-sötét.