Soha nem tudnálak téged bántani se tettel se szóval! Az élet rögös útján elindultam és még nem tudom, hogy merre tartok én!? De sorsom és lépteim lenn a porban És csak két karom tartom feléd! Nem, nem kell, hogy megértsd minden egyes szavam Csak nézz rám csendesen Mosolyod elárul mindent, azt is, hogy szeretsz kedvesem Fejem felett a csillagok nem vagyok egyedül Gondolok rád és szívemben fény derül Eljön a nap, mikor újra két szemedbe nézek! És azt mondom neked, köszönöm, hogy élek!