zrtut

(verse 1)
Együtt kezdtük, nyolcvanegyben, koptattuk a padokat
Az Á osztály mindig kaland volt,a Bé helyett.
A lányokból csinibabák és anyukák lettek,
A fiúkból sármos férfiak, kik minden veszélyt és játékot megismertek
(Refrén)
Most újra együtt, harmincöt év múltán,
Nevetünk és mesélünk az eltelt évekről tán.
Régi arcok, újra egyformán,
Az emlékek őrei mi vagyunk, most is szívünk mélyén lágyan.
(verse 2)
Talán Móni és Peti nélkül össze se gyűltünk volna,
De nekik hála, egy asztalhoz ültünk ma újra.
Nevetések és régi történetek,
A múltunk megannyi szép fejezet.
(Híd)
Idő könyörtelen, jön és megy percenként,
De a szívünk épen maradt, ahogy régen volt a helyén.
A tükörben látjuk a fáradt arcokat,
De lelkünk fiatal, itt minden úgy maradt.
(Refrén)
Most újra együtt, harmincöt év múltán,
Régi barátok, még mindig szívünkben vidáman.
Az évek múlnak, de mi itt vagyunk,
Osztálytársak mindörökké maradunk.
(Versszak 3)
a jó Isten tartsa meg nekünk Panni nénit,
Ő adott erőt sokszor, s most is velünk lép itt.
Azokért is vagyunk, akik ma nem lehetnek,
Szívünkben és emlékeinkben tovább élnek.
(Refrén)
Mégis újra itt vagyunk, harmincöt év múltán,
Régi barátok, s az idő minket tovább nem bán.
Az évek múlnak, de mi maradunk,
Osztálytársak mindörökké vagyunk.
(Outro)
Nevetések, emlékek, régi álmok,
Együtt újra, mintha semmi sem változott volna.
Osztálytársak mindörökké…