Fornetti Blues

Minden reggel felkelek, a gőzben áll a gép,
Fekete Ádám mellett, szerszám a kezünkbe ég.
A tészta meg dagad, a motorom meg ég,
Pusztai Gergő mondja: „Ez már megint elég!”
Ez itt a Fornetti blues, a liszt pora fátyol,
Orbán Zoltán is küzd, de senki se vállal.
Ez itt a Fornetti blues, Hajma Richárd ordít,
„Csak egy karbantartó vagyok, de a péksüti mind eltorzít.”
Szili Tamás küzd a szalagért, csavarkulcs a kézben,
Dér János szól: „Hagyjátok, ez itt minden gép része!”
Matúz László mondja: „Nincs itt megállás,”
Fekete Attila nevet: „Ez a gép nem hagy mást!”
Ez itt a Fornetti blues, Basa Sándor fújtat,
Turupuli Ádám szól: „Ez itt nem most fut be!”
Ez itt a Fornetti blues, Radics Gergő néz rám,
„Csak egy karbantartó vagyok, de a pogácsám hiány!”
Varga Zoltán halkan csavaroz, a hiba sosem vár,
Doba Zoltán rázza a fejét: „Ez a gép már nem jár!”
Pöszmet Róbert mondja: „Itt mindig munka van!”
Törteli Zsolt fáradtan suttogja: „Ez már sok nekem, haverem!”
Mónus András állja a sarat, a csapágy forró,
Radics Attila segít, hisz itt semmi sem jó!
Németh Jácint mondja: „A liszt pora mindenhol!”
Orlov Mihály kacsint: „Csak kibírjuk valahol!”
Ez itt a Fornetti blues, Papp Sándor feladná,
De tudja, hogy a sütő még sokáig forr majd rá.
Ez itt a Fornetti blues, én minden nap harcolok,
De a péksütemények közt, már én is el vagyok nyomott!