كلمات
Reménytelen álmot, minek kergetni,
Királynőhöz sem való a kis senki.
Hisz Ő királynő, én pedig senki vagyok,
Egy királynőt szeretni hogy is akarhatok.
Szerelmét elnyerni álom csak csupán,
S ha valaki megtudná, nézne rám bután:
"Nézzétek, a pór királynőt szeret,
Milyen gyalázatos ez, ugye emberek?!"
Ilyeneket mondanának megvetően,
S húzódnának messze tőlem,
És suttognának csendben, halkan:
"E senki szenved az elmebajban!"
Emiatt Ő enyém nem lehet,
S ezért mardossa bánat a szívemet,
Mely bánat határtalan, mint az ég,
S e bánatban a szívem elég.
Lelkem elég, s porig hamvad,
Mert éltető reményt sosem kaphat,
És ha lelkem meghal végleg,
Meghalok hát vele, értsd meg!