anyumnak

Édesanyám, ki kínok közt neveltél,
Tested fáradt, de szíved sosem félt.
Bár nincs többé a karod ölelése,
Bennem élsz, örökké a szívemben.
Szenvedésed csendben hordtad,
Értem minden terhet elviseltél,
Betegséget, fáradtságot félretéve,
Ápoltál, ha kellett, mindig itt voltál velem.
Gyermekkorom éveiben,
Te voltál a pajzs, az oltalom,
Nem ismerted a félelmet, csak a szeretetett,
Mindent feláldoztál, hogy én boldog lehessek.
Bár tested már a föld ölében pihen,
Lelked itt maradt, örökké bennem él,
Mint a szél, amely halk fohászt hoz,
Köszönöm, anyám, hogy felneveltél minden kín közt.
Minden örömöt nekem szántál,
S én most, hogy nem vagy, szívemben hordalak,
Nem tűntél el, csak messzebbről vigyázol rám,
Az örök fényed vezérel engem tovább, anyám.