CENTERBURY ZARÁNDOK BALLADA-ÁNEK

Ó, halljátok, jó urak, nemes s paraszt,
Mit zeng az lant, mit hoz az égi haraszt:
Canterbury város, hol csend s zaj vegyül,
Hol zarándok s úr egy asztalhoz leül.

A szent Thomas oltára csillog vala,
S ím, sok jó lélek ott vigasságra halla.
Lovag s pap, molnár s szűz, mind úton vala,
Kik mesét mondának, míg tart az éj s hajnala.

Volt ott egy lovag, rég harcok vitéze,
Kereszt volt pajzsán, s nem szólt ellene ítésze.
Vérte zörgött, mint a lánc, mit bűn tart fogva,
De szíve békét keresett - miközben dárdáját csapkodta.

Mellette apród, ifjú, s mind mohó,
Ki csak bort s leányt kívánt, s nem szent szavak szavát, ó!
Ám a napfényben, hol az út pora lebeg,
Ő is hallá, mit súg a csend: "Változz, te gyerek!"

Volt ott egy apáca, halkan lépegetett,
Szeme, mint a tó, mely mély titkot rejtegetett.
Imádság s álom között ő járta útját,
Melyek éjjel lelkét hátrahúzták.

A molnár bősz volt, arcán sok nap heve,
Nevetett nagyokat, s dalolt vígan fele.
Bort vedelt s káromlott, ám őszinte vala,
S meséje röhögtetett, hiába volt verejtékszaga.