Patak Metál

(Chorus)
Megtagadom minden kérésed, Marianna!
Neked nem én vagyok a lovagod, ó nem, dehogy, hagyj ma!
Lebunkózhatsz, ha jól esik neked,
De én csak nevetek, csattog a szélben a cetli,
viheted...
(Verse)
Gépeket javítok, ha kell egy kábel csere,
Izom, fém és olaj – ez az én terepem!
Nézem, ahogy szikrázik az acél és a vas,
De a külkörper már kissé kiakaszt.
(Chorus)
Visszautasítom minden kérésed, Marianna!
Neked nem én vagyok a lovagod, ó nem, dehogy, hagyj ma!
Stressztűrő vagyok ez néha fáj neked,
De én csak nevetek, endkep a földön,
leesett...
(Verse 2)
Mindig a földön járok, szerényen állok.
De ha Marianna kér, én azt mondom, hogy: "Nyugi ráér, hagyj már békén!"
Feladatból nincs hiány, de az összes pikkpakk kész lesz.
Petike itt van nem kell félned, de a hülyeséget mellőzd kérlek.
(Bridge)
Én vagyok itt a mérnök, a gépek meg a szív,
Naponta óncsere, alázat és igaz hit!
Tiszteletet adok, de ha muszáj beszólok
Hogy Marianna, ne hisztizz, ne nézz rám
Mert rajtam nincs szabadidő nadrág.
(Chorus)
Visszautasítom minden kérésed, Marianna!
Neked nem én vagyok a lovagod, ó nem, dehogy, hagyj ma!
Bunkesz, mondod szüntelen nekem
De én csak nevetek, még ezer konverter
Azt szereted....
(Outro)
Ez itt a Vasi Patak metál, zúg és dübörög,
A céencé hangjától az épület zörög
A tető beázik a fény kevés a Kúúl efem se jó.
Petőfi, retró vagy balatoni nyár egy tón.
Petike nem rinyál, csak beszól egyet s néha beint
Marianna kiakad – hogy ez kőbunkó és nagyképűbb lett megint.